A pálinka készítés szinte már egybeforr a magyarsággal, ezt bátran kijelenthetjük!

Valljuk be őszintén: járjunk a világ bármely táján, büszkén kínáljuk (mert mi mást vinnénk magunkkal egy hosszú útra?), fogyasztjuk ezt az országunkba termő gyümölcsökből fermentált (erjesztett) és desztillált (lepárolt, kifőzött) italt.

Nem szeretném hogy történelem órának tűnjön írásom, de muszáj megemlítenem – mivel nagyon kevés szakirodalomban találkozom vele – hogy már honfoglaló őseink is alkalmaztak egyfajta lepárlási módszert, miszerint az erjesztett kanca tejet egy nagyobb edényben melegítve, annak közepébe egy kisebb edényt helyezve, azt állatbőrrel letakarva, kívülről közepébe vizet öntöttek, amit cserélgettek, kvázi így oldva meg a hűtést, kondenzálást, és a víz súlyánál fogva ahogyan a bőr középen besüllyedt, a másik oldalán összegyűlt párlatot a belső edénybe csöpögtette. Ez volt a kumisz, és párlata.

A továbbiakba nem mennék bele, nem az a cél, hisz annak a kedves olvasó is utána tud nézni (12. századi Itália, Aqua Vitae, Magyarország 12-13.század gyógyszerészeti bordesztillátumok, 14.század Erzsébet királyné rozmaringgal lepárolt borszesz…stb).

Valójában a desztillálási technikák nem sokat fejlődtek az első 12.században tett említése óta, az ekkoriban használt lepárlók hibás tervezésük miatt nem voltak alkalmasak minőségi párlatok finomítására. A hűtőcsőnek – egyenes lévén – csak egy rövid szakaszát érte a hűtővíz. A falusi szeszfőző kunyhókban még a 20. század hajnalán is ilyen kezdetleges hűtőket alkalmaztak. Csak a 20.század első felében kezdett elterjedni a finomító oszlopok használata, majd 1920-ban betiltották a házi szeszfőzést.

2010 szeptember 27. óta törvényes kereteken belül otthon is elő lehet állítani gyümölcspálinkát, és erre az idő tájra tehető a gyártási engedélyek kiadása. Valójában ha logikusan bele gondolunk, innen számíthatjuk a kis űrtartalmú desztilláló berendezések hazai fejlesztésének reneszánszát-hajnalát.

Jómagam 2013-ban kértem meg ezt az engedélyt, mellyel 100 literes űrtartalomig gyárthatunk ilyen jellegű berendezést és ekkor készítettem (fél éves elméleti és kb. egy éves gyakorlati kutatás után) az első pálinkafőzőimet.

Egyet biztosan kijelenthetünk: egyáltalán nem mindegy, hogy a nehéz, időt igénylő gondos előkészület és munka után cefrénket milyen berendezésben hőkezeljük (mert nem főzzük a klasszikus értelemben) és rektifikáljuk (lepároljuk).

Széles termékválasztékunkkal – mely az egyszerű vékony falú kétlépcsőstől, a kétlépcsős szimpla vastag falú, a kétlépcsős vízköpenyes szigetelt berendezésen át az egylépcsős, dupla falú, vízköpenyes szigetelt professzionális változatig akár elektromos fűtéssel, elektronikus vezérléssel – a hagyomány tiszteleten kívül igyekszik kielégíteni a felmerülő igényeket.

Megrendeléseinket – pálinkafőzők terén –  legnagyobb százalékban az egylépcsős dupla falú, vízköpenyes szigetelt változatok teszik ki – mely kombinált, és kétlépcsős módban is használható – melyből tisztán leszűrhető, hogy felhasználóink egyre jobban rájönnek és elismerik ezen desztilláló berendezések kiváló párlatkészítő tulajdonságait.

A gondosan méretezett, majd 3D-ben megtervezett alkatrészek, a kiváló alapanyagok, mind-mind azt a célt szolgálják, hogy az Ön fáradságos munkája (cefrézés, fermentálás) meghozza gyümölcs(ét)pálinkáját.